Szórakoztató elfoglaltság olvasni az ÉS-ben (és időnként egyéb sajtóorgánumokon is) folyó szenvedélyes vitát az Orbán-rendszer természetéről. Magyar Bálint és elvbarátai a gazdasági-hatalmi dimenziót vizsgálva maffiaállamról beszélnek, Például: https://www.facebook.com/EletesIrodalom/posts/10151707460653875
Ungváry Rudolf pedig az ideológiai szempontokat elemezve fasisztoid mutációról ír. Legutóbb: http://www.es.hu/cikk/2017-02-24/ungvary-rudolf/csak-hatalom-technika.html
Mind a két fél kizárólagos jelleggel. Mintha a mindenkori hatalom esetében nem kettős természetről lenne szó. Vajon mit ért volna el a feudális államszervezet az egyházi ideológia és lelki terror nélkül?
Vajon kifejlődhetett volna-e a kapitalizmus a felvilágosodás eszméi nélkül? Vajon megszerezhették volna-e a pártvezetők az intézményesített hatalmat a dolgozók reményeinek kihasználása, a kommunizmus délibábja nélkül?
Meggyőződésem egyébként, hogy a reformkommunisták fő célja sem a kapitalista többpártrendszer megteremtése volt, hanem hogy az ingatag pártfunkciójukkal együtt járó nómenklatúra-kiváltságaikat (kényelmes lakás, nyugati árucikkekhez való hozzáférés, szolgálati autó, sofőrrel) tartós magántulajdonná konvertálhassák. A Gyilasz által leírt Új Osztály be akart tagozódni a burzsoáziába.
A hatalom mindenképpen elsősorban gazdasági jellegű (minden a pénzről és a birtoklásról szól). Orbán Viktor tökéletesen megvalósítja a maffiaállam ideálját, amennyiben a kedvező időben legálisan megszerzett államhatalmat egy szűk csoport (a "maffiacsalád") kezére játssza át. (Azért fogalmazok jelen időben, mert ez a folyamat még korántsem fejeződött be.) De akármennyire jól is működik ez a mechanizmus, szükség van a lakosság támogatására, bizalmára, ennek pedig jól bevált technikája a nemzetre, fajra, egyházra való hivatkozás, illetve ennek a tükörképe, az ellenségképzés. Ez utóbbinak széles skáláját láthattuk már eddig is: offshore-lovagok, filozófusok, bankárok, brüsszeli bürokraták, plázák, bizniszegyházak, a Norvég Alap, "migránssimogatók", "egy nagy NATO-szövetséges". És Soros György.. Ez az ideológiai alap a mi égtájunkon nyilvánvalóan a "keresztény" nacionalizmus, mégpedig annak két jellemző formája: az olaszos-mussolinis, korlátozottan rasszista fasizmus (Bartus László), illetve a kor szelleméhez és lehetőségeihez igazított "fasisztoid mutáció" (Ungváry). Orbán beszédeiben kimutatható Mussolini (és Goebbels) hatása, az "egy a zászló, egy a tábor" jelszó pedig Hitlerre emlékeztet ("ein Volk, ein Führer").
Donald Trump elnökjelölti kampányában is két hasonló elem kapcsolódik össze. Trump nagyon gazdag, és az elnöki pozíciója révén ezt a vagyont szeretné tovább gyarapítani. Ami ezidáig nála nem tűnt ki, az a gazdasági érdekkör felülről szervezése. De a különböző politikai és államigazgatási posztokra már elkezdte a saját embereit "telepíteni", és egyáltalán nem kizárt, hogy ezek is maffiaszerűen fognak működni. Azaz Amerikában sem a helyi maffia alakít kormányt, hanem az államhatalom fejlődik a maffia irányába. Az ideológiai alap Amerikában is a nacionalizmus, illetve ennek helyi változata ("America First", a nagytőke megszabadítása a környezetvédelmi és nemzetközi kereskedelmi fékektől, a hatalmat "a nép" kezébe kell adni, és ő is úgy nyilatkozott, hogy Mussolininek sok kérdésben igaza volt.). Az ellenségképzéshez pedig ott vannak a mexikóiak, a muszlimok, a feketék, a liberális értelmiségiek. És Soros György. Nem az a lényeg, hogy Trump nem antiszemita (a nagy befolyású veje izraeli zsidó), hanem hogy megtalálta azokat a csoportokat (például az abortuszellenesek, az "intelligens tervezés" vallási fanatikusai, a Ku-Kux Klán négergyűlölői, az újnácik, az ellenőrizetlen fegyvertartás hívei), amely csoportok szilárd társadalmi bázisul szolgálhatnak. Ez még se nem maffiaállam, se nem fasisztoid mutáció, de benne van mindkét lehetőség.
Szükségtelen tehát arról vitatkozni, hogy Magyar Bálintnak vagy Ungváry Rudolfnak van-e igaza. A hatalom mindig kettős természetű, és Orbán Viktor kormányzásában mind a két tényező jelen van - az éppen szükséges mértékben. A feladatunk nemcsak az, hogy ezt a kettős természetet leírjuk, hanem hogy megváltoztassuk.
