Ki a felelős a demokratikus ellenzék kudarcáért?
2017. február 15. írta: Mándy Gábor

Ki a felelős a demokratikus ellenzék kudarcáért?

Ungváry Rudolf meglehetősen szomorú képet fest az Orbán Viktor eltávolításával kapcsolatos ellenzéki törekvésekről (Megélhetési politika, Népszava, 2017. febr. 8.).
http://nepszava.hu/cikk/1120047-megelhetesi-politika

Botka László célul tűzte ki a miniszterelnök-jelöltséget, mindenféle előválasztás nélkül, miközben több párt titkos megbeszéléseket folytatott egy Gyurcsány nélküli DK bevonására, amire a pártvezér a nyilvánosság előtt mondott nemet. (És ugyanúgy védte a DK függetlenségét, mint ahogy annak idején Orbán Viktor az országot az Európai Unió kritikája ellen. Ez "az állam én vagyok", "a DK én vagyok" mentalitás minden baj forrása. Meg sem fordult a fejében, hogy ha egy kicsit hátrább vonulna, az jót tenne a pártjának.)

botka-gyurcsany.jpg

A jelenlegi pártpolitikusok még mindig az egyezkedésben látják a megoldást, amely természetesen nem a politika egyeztetéséről, hanem a reménybeli konc felosztásáról szól. Mindezen intrikák mögött sokan azt sejtik, hogy Orbánék az ellenzéket lefizetik, dróton rángatják, és a lakosság elárulása fejében osztják számukra a párttámogatást és a parlamenti helyeket. De én ebben nem hiszek. Mert vajon mi lenne jobb egy ellenzéki pártnak: elfogadni a megjuhászkodó viselkedés fejében kapható kis előnyöket, vagy a saját jogon rendelkezni az összes erőforrással? Nyilván az utóbbi. És akkor miért nem ebben az irányban keresgélnek? Mert mi, választók, nem akarunk igazán egy újabb rendszerváltást. A hatalmon lévők sunyisága, a nacionalista retorika, az Európai Unió és Soros György elleni szabadságharc tökéletesen megfelel a lakosság nagyobbik részének. Az ellenzéki pártok elárulják a jövőt, de kielégítik a kádári korszakban megszokott mentalitást: nem hőzöngeni kell, hanem beépülni, és a saját területünkön megvédeni a család, a rokonság érdekeit. Ez is egyfajta "megélhetési politika". Aki nem így tesz, az nem eléggé életrevaló, és magára vessen.

Létre lehetne hozni új politikai szerveződést, magam is próbálkoztam ezzel, mégpedig minimális ráfordítással, az Interneten. Megvolt a program, megvolt a fórum, de nem volt meg a kellő érdeklődés. Az a tipikus ellenérv, hogy "minek új pártot alapítani, amikor már annyi van". Mikor rákérdeztem, hogy a sok meglévő párt közül melyiket támogatja az illető, akkor pedig: "egyiket sem, mindenki csak a saját érdekét képviseli". Tehát a meglévő pártokhoz nem csatlakozunk, újat nem csinálunk, marad a kívül álló súlytalan kritikája.

Ebben a helyzetben logikus, hogy a jelenleg úgy-ahogy működő pártok nem érzik a megújulás igényét. Tudják, hogy a többséget nem képesek egyedül megszólítani, erről már le is mondtak, marad az egyezkedés. A hamis ellenzéki pártokat könnyen elsodorhatná a népi elégedetlenség, de ez sosem következik be. Mi vagyunk ezért a felelősök. Miattunk nem javul a helyzet. A nép meg van elégedve, azt is beleértve, hogy időnként tá-tá-titi-tát sípolhat. Nincs forradalmi helyzet. Akkor pedig csak arra van remény, hogy a társadalomban meglévő elégedetlenséget valaki úgy használja fel, hogy legalább a közvetlen környezete számára ér el egy kis javulást. Ezt csinálta Botka polgármester Szegeden vagy Tóth József Angyalföldön. (De az utóbbi áldásos tevékenységét erősen beárnyékolták a vizes VB körüli machinációk).

Jelenleg a demokratikus ellenzék csak ezt tudja, csak erre képes. Előválasztásra semmi szüksége, hiszen az csak a jól működő alku-politika sikerét veszélyeztetné.

 


(Elküldve: Népszava, 2017. febr. 9.)

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintempedig.blog.hu/api/trackback/id/tr7212264028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása