A kollaboráns médiáról
2017. február 15. írta: Mándy Gábor

A kollaboráns médiáról

Bartus László több írásában is kritizálta az ATV-t és a Klubrádiót, amiért nem harcosabban ellenzékiek, és e mögött elvtelen alkukat sejtetett (például Németh Sándor, az ATV tulajdonosa és a kormány között). Mivel ő közelebbről ismeri a helyzetet, igaza is lehet. Én azonban egy másik szempontból közelítem meg a dolgot: a hallgató, illetve néző oldaláról.

kalman-olga.jpg

Ha összehasonlítjuk a kormánypárti médiát az ellenzékinek mondottal, óriási különbségeket tapasztalhatunk. Amiről az ATV esetleg manipulatív módon tudósít, az a kormányárti médiában egyszerűen nincs is. (Emlékezzünk az egyszeri operaházi tüntetésre, amikor az állami TV nem látott tüntetőket, holott tele volt velük az Andrássy út, egészen az Oktogonig. Vagy arra, amikor Lomniczi Zoltán arcát kisatírozták a tudósításból.)

Hasonlítsuk össze a helyzetet a kommunista pártállam körülményeivel. A Szabad Európa Rádió mindent egyenesen kimondott, mégsem lázította fel a népet. Ahhoz, hogy a tömegek készen legyenek a lázadásra, az kellett, hogy a kommunista kézen lévő orgánumok (az Irodalmi Újság, a Szabad Nép, a Szabad Ifjúság) 1953 után elkezdjen célozgatni arra, hogy nem minden úgy van, ahogy mondják. Nyiltan nem beszélhettek, hiszen akkor azonnal betiltották volna őket.

A liberális média most hasonló helyzetben van. Nem mondhat ki mindent nyiltan, de azzal, hogy egy picit felnyitja a szemünket, sokkal többet megtudunk a valóságról, mint anélkül. A politikai paletta minden oldaláról meghív embereket, és a velük folytatott beszélgetések sok mindent elárulnak. Azzal is, amit kimondanak, és azzal is, amit nem.

Legutóbb a kormány által fizetett népszavazási propagandát is leadták, és emiatt sokan élesen bírálták az ATV-t. De vegyük figyelembe, hogy ha egy csatornán szabad arról beszélni, hogy az Európai Unió nem küld hozzánk kényszerbetelepített migránsokat, annak a nézői is egy kicsit másképpen értelmezik a kényszerbetelepítések elleni népszavazás ötletét. Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, kikelt magából, és kizárta annak lehetőségét, hogy ilyesmi az ő lapjában megtörténjen. Pedig jó hecc lenne. Ott lenne egy gyűlölködő fizetett hirdetés, és rögtön mellette a meggyőző cáfolat.

A korlátozott szabadság természetesen nem szabadság. De a szabadság ígérete. Annak ígérete, hogy egyszer még igazi szabadság is lehet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintempedig.blog.hu/api/trackback/id/tr9312263842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása